Ezt az anyagot most előre veszem, mert a rendezvény egyrészt nagyon jó volt, másrészt írok is róla néhány sort.

Ma délután a Menedzserek Országos Szövetsége egy érdekes rendezvényére megyek, melynek címe “Az üzleti dráma a felsővezetői gyakorlatban”. A rendezvény vendégei lesznek Dr. Baracskai Zoltán, a közgazdaságtudományok doktora és magisztere, hazai és nemzetközi egyetemek előadója és Duró Győző, dramaturg, egyetemi tanár.

Álljon itt egy idézet Baracskai Zoltántól:

Tapasztalatunk szerint a csúcsvezetők jelentős része ugyanúgy entellektüel, mint egy egyetemi tanár vagy egy dramaturg: nagyon is árnyalt képe van a világról, és pontosan tisztában van vele, mi mindent kellene elolvasnia, végiggondolnia, megtanulnia. Csak éppen nem ezzel tölti az idejét, hanem a vállalat vezetésével. Viszont kíváncsi arra, hogyan látná ő a világot – vagy mondjuk egy adott döntési dilemmát – akkor, ha elolvasta volna azt a néhány száz könyvet, amiről úgy érzi, hogy el kellene olvasnia. A Menedzserklubban bemutatásra kerülő módszer segítségével az üzleti döntéshozatal egy-egy fontos aspektusát gondoljuk végig egyfelől a drámairodalomban felhalmozódott kétezeréves tudás, másfelől a modern üzleti gondolkodók legfrissebb eredményeinek felhasználásával.

A könyvekkel kapcsolatban nagyon egyet kell értenem, nálam is rengeteg menedzsment, közgazdasádtan, marketing, hr, stb. szakkönyv gyűlt már össze, de ezek közül keveset sikerült végigolvasnom. Kíváncsian várom azonban, hogy az irodalom eszközeit hogyan lehet felhasználni a menedzsment munka során.

http://manager.org.hu/index.php?p=menedzserklub-2009-09-30

Szóval az esemény Baracskai tanár úr és Duró Győző között tulajdonképpen egy párbeszéd volt, egy lassú, kérdezz-felelek, hosszú kérdésekkel és hosszú válaszokkal, mint egy párhuzamos előadás. Baracskai Zoltán beszélt menedzsment dillemmákról, helyzetekről, problémákról, Duró Győző pedig ókori vagy éppen kortárs drámákból hozott fel hasonló példákat, szituációkat, válaszokat.

Az elején a menedzsment általános kérdésénél maradva (egyáltalán mi a menedzsment?) az derült ki, hogy az üzleti iskolák helyett legyenek inkább hős képző iskolák, intézmények. (A hős az, aki valamilyen rend/rendszer/beidegződés ellen küzd és ezzel megküzd.)

A görög mitológiában kétféle hős típust különböztethetünk meg: vitéz (pl. Héraklész, Thézeusz) és hős (Oidipusz).

1. Vitéz – nagy, teljesíthetetlen feladatokat kap, amiket aztán „bedarál”, nem lepődik meg, nem akad fenn, hanem megy előre, csinálja a dolgát – nem gondolkodik, nem filozofál, nem problémázik. Ez a hozzáállás a mai világban az ÜGYvezető / maneger, az operatív végrehajtó típusú igazgató.
2. Az igazi hős azonban belül is vívódik, a külső küzdelmeken túl megküzd a belső „ördögeivel” is. Ilyen belső küzdelem lehet például, hogy vajon tényleg arra kell indulnom? Tényleg az lesz a helyes irány? Tényleg ezt a döntést kell meghoznom? Tényleg azt az embert kell kirúgnom / felvennem? A hősben emberi tulajdonságok, emberi gondolatok is átfutnak, nem csak racionálisan, hanem emócionálisan, érzelmileg is érintett.

A vitéz képes ellentmondani a világnak, a rendszernek és átvinni olyan dolgokat is, amit előtte még senki más. A hős ezzel szemben ellentmond bárkinek, akár magának, de még istennek is.

Ezen túl pedig az esemény, a beszélgetés nagyon jó volt, Baracskai tanár úr egyfajta tanfolyam-szerűen ezt csinálja vagy csinálni fogja, egyelőre nem derült ki számomra. Mindenesetre, ha tudok, akkor én el fogok menni, mert sokat lehet ebből úgy tanulni, hogy a más kára ebben az esetben az irodalmi hős, amivel sem magunknak, sem másoknak nem árthatunk.