Olvasom szombat reggel a Népszabadság előző szombati számának “hétvége” című mellékletében Csányi Vilmos tanár úr írását, melyben a nyilvánosságra került vezetői fizetéseket egészen más aspektusba helyezi. A cikket nem sikerült 5 perc alatt megtalálnom a Népszabadság online (talán nem véletlenül van kiírva, hogy béta) kiadásában, de a Google ismét segített, tehát meglett a link, sőt így legalább megtaláltam a professzor úr saját weboldalát is, úgyhogy álljon itt a weboldaláról a bemutatkozás:

Csányi Vilmos biológus, az Akadémia rendes tagja, az ELTE Etológiai Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Etológiai Társaság tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudomány Fõszerkeszõje. Etológiát, humánetológiát és evolúciós rendszerelméletet tanít. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései.

Ez a száraz bemutatkozás, egyébként ennél sokkal többről van szó, de a “tevékenységeit” jól mutatja.

Térjünk vissza a lényeghez, a vezetői fizetésekhez, az elosztáshoz, a társadalmi javak elosztásához. A cikket nem akarom megismételni, itt van lent a link, mindenki olvassa el maga. Ha jól emlékszem egyetlen összeg sem szerepel benne, sem vezetői, sem alkalmazotti, nem szörnyülködik a méreteken vagy a különbségeken, hanem ahogy a bevezetőben is írtam, egyszerűen csak egy teljesen más aspektusból tárgyalja azokat. Hétköznapi halandónak ezek a nézőpontok eszükbe sem jutnak, mint ahogy nekem sem.

De ha visszatérünk a magunk kis mikrokozmoszába, avagy mikroökonómiai környezetébe, akkor is van alkalmunk elgondolkodni a méreteken, a különbségeken. Minden cégnél van fizetési “rangsor” vagy éppen besorolás. A vezetők mindenhol lényegesen többet keresnek, mint az alkalmazottak. A kétszerestől egészen a tíz-húszszoros különbségekig még egészen normális szinten járunk. Egy 50-100 fős cégnél egy alkalmazott hazavisz a hónap végén 200.000 forintot, a vezérigazgató egy-kétmilliót. Minél nagyobb egy cég, annál nagyobb a hierarchia, annál messzebb van a csúcsvezető a rangsorban a beosztottaktól és így valószínűleg annál többet is vihet haza a hónap végén.

A legújabb fantasztikus ötlet, hogy a tőzsdei társaságoknál is nyilvánosságra fogják hozni a vezetők fizetését, így lesz a médiának újabb csont, amint rágódhat hetekig. Biztos vagyok benne, hogy a híradóban is felsorolják majd a tíz legtöbbet keresőt és persze megkérdezik majd a cégüknél dolgozó beosztottakat is a fizetésükről és a vezérigazgató fizetése mellé fogják tenni, hogy a bankban a pénztáros mennyit keres. Meggyőződésem, hogy egy ilyen információ a beosztottak számára egyszerűen feldolgozhatatlan. Nem értik, nem tudják majd felfogni, hogy a vezetőjük, tőlük távol (ráadásul sokszor fizikailag is távol, másik épületben, a város másik pontján) miért és hogyan kereshet annyi pénzt. Így az alkalmazottak könnyen elveszítik hitüket a cégben, ezzel lesznek elfoglalva, nem a munkájukkal. Biztos sokan ki is lépnének ennek hatására hirtelen felindulásból, de most épp válság van, nehezen találnának új munkahelyet, de a HR osztályoknak fel fogja adni a leckét az új helyet.

Nem véletlenül van sok cégnél a munkaszerződésbe foglalva, hogy az adott alkalmazott fizetésének mértékét és összetételét nem oszthatja meg a kollégáival, ez az információ csak rá és a felettesére tartozik. Ugyanakkor ugyanezeknél a cégeknél általában a fizetési sávok nyilvánosak, tudhatják a kollégák, hogy például egy ügyfélmenedzser 200-350.000 forint között kereshet, de ezek a sávok elég nagyra vannak nyitva, nincs értelme találgatni, hogy ki hol helyezkedik el ezen belül.

Mindenesetre Csányi Vilmos cikkét ajánlom mindenki figyelmébe. Évekkel ezelőtt ismertem meg a munkásságát, írásait és azóta mindig nagy élvezettel olvasom, de általában csak a rövidebb cikkekre, publicisztikákra jut elég időm. Első tapasztalatom egy interjú volt egy magazinban, ahol háborúról, családról, gyerekekről beszélt, ami nagyon megfogott az a családról és a gyerekekről megfogalmazott gondolata volt. Ha jól emlékszem a kérdés nagyjából úgy hangzott, hogy miért van az, hogy egy családban az első gyerek zseni lesz, nagyon okos és értelmes, komoly szakmai és tudományos előrementelt ér el, de ugyanabban a családban a második gyerek már teljesen átlagosan teljesít? Nincs olyan, hogy ugyanaz a család, a második gyerek már egy olyan családba születik, ahol van egy gyerek.

Szerintem itt a blogunkban találkozni fognak a tisztelt olvasók Csányi Vilmos nevével.

A Népszabadság cikke: http://nol.hu/velemeny/20090926-velemenyunk_az_elosztasrol

Csányi Vilmos weboldala: http://www.vilmos.csanyi.net/