Amikor munkaviszonyba lépünk pozitívan állunk a dologhoz, a munkához. De könnyen lehet, hogy ez megváltozik, akár a cég, akár a munkavállaló oldaláról, ebben az esetben is sok választási lehetőség áll a felek előtt, de a legsúlyosabb megoldás a rendkívüli felmondás.

A munkaviszonyt bármelyik fél, tehát mind a munkavállaló, mind a munkáltató megszüntetheti rendkívüli felmondással. Ennek viszont csak és kizárólag a Munka Törvénykönyvében meghatározott feltételek alapján van helye.

A törvény szerint ilyen ok lehet, ha a fél a lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal szegi meg. Szándékosságról akkor beszélhetünk, ha a fél előre látja magatartásának következményeit, és akarja is, hogy ezek bekövetkezzenek. Gondatlanságról viszont akkor, ha alapvetően a fél tudta, hogy magatartása helytelen, de nem foglalkozott vele, bízott benne, hogy annak nem lesz következménye. Ha azonban a fél vétlen volt a kötelezettség megszegésében, abban az esetben nincs helye a rendkívüli felmondásnak.

Lényeges kötelezettségnek minősül a munkáltató részéről például: az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása, a munkavégzéshez szükséges tájékoztatás megadása…stb. A munkavállaló pedig köteles például az előírt helyen, és időben munkára képes állapotban megjelenni, illetve a munkáját személyesen ellátni…stb. A másik eset, ami rendkívüli felmondásra adhat okot, ha a fél olyan magatartást tanúsít, hogy az a munkaviszony további fenntartását lehetetlenné teszi.

A felmondást meg kell indokolni. Az indoklásnak világosnak kell lennie, valós alapokon kell nyugodnia és egyértelműen ki kell tűnnie belőle, mi a felmondás oka. Amennyiben a munkáltató mond fel, lehetőséget kell adnia a munkavállaló számára, hogy védekezhessen az ellene felhozott kifogások ellen. Na most ez így van, de persze azt senki nem írja elő, hogy a védekezést köteles a munkáltató figyelembe venni.

A rendkívüli felmondás jogát nem lehet a végtelenségig gyakorolni. Az okról való tudomásszerzéstől számított 15 nap. Azonban az ok bekövetkeztétől számított egy év elteltével már nem élhetünk felmondási jogunkkal, akkor sem, ha az ok csak később jutott a tudomásunkra, de bűncselekmény esetén nincs ilyen kivétel.

A rendkívüli felmondás – eltérően a rendes felmondástól – azonnali hatályú, vagyis a munkaviszony azonnal megszűnik.

A törvény védi a munkavállalókat, hiszen ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet a részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, valamint alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is. A végkielégítés a munkaviszonyban eltöltött időtől függ, ez a törvény alapján az egyhavitól egészen a hat havi átlagkeresetig terjedhet. Mindezen felül a munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is.

A munkáltató rendkívüli felmondása során a munkavállalót nem illeti meg a felmondási, felmentési idő, az erre járó juttatások, a végkielégítés, és akkor is felmondhatnak a munkavállalónak, ha ő éppen betegszabadságát tölti, beteg gyermekét ápolja, terhes, vagy szülési szabadságon van.

A fenti témában elég sok cikk született már, az interneten rákeresve akár példákat, “esettanulmányokat” is találhatunk. A munka törvénykönyvének hatályos szövege mindig elérhető a www.magyarorszag.hu portálról ezen a linken:
http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99200022.TV A 96-ik § foglalkozik ezzel részletesen.