Windows 7 bevezetés, telepítés

Változások a Windows 7 telepítésében
A Windows 7 telepítőkészlete a Windows Vista-hoz hasonlóan már lemezképben érkezik. A telepítő DVD csak a körítés, a lényeg, az előre sysprep-elt Windows 7 operációs rendszer a telepítőmédia sources nevű mappájában elhelyezkedő install.wim fájlban található.

A wim fájl a már ismert eszközökkel és eljárásokkal módosítható, (WAIK, DISM, SCCM), telepítésre kész állapotba hozhatjuk a lemezképet.

Számos, a telepítési folyamatot befolyásoló fejlesztést hatott végre a Microsoft a Windows 7-en, sőt még néhány apró, ámde hasznos eszközzel is megtámogatták:

Windows 7

• Lemezkép alapú telepítés, ami magasfokú testreszabási lehetőséget biztosít
• Új Windows Deployment Services a Windows Server 2008 R2-n, ami már támogatja a tömeges telepítést multicast protokollon keresztül is. a Multicast itt úgy működik, hogy a protokoll a letölrési sebesség alapján csoportosítja a letöltő munkaállomásokat, és csoportonként indít egy multicast letöltési kapcsolatot, így egy lassú munkaállomás nem lassítja le az összes telepítési folyamatot.
• Dynamic Driver Provisioning, ami igazából egy új tárolója a meghajtószoftvereknek. Innen a telepítés során csak azok a meghajtószoftverek kerülnek a munkaállomásra, amelyeket a telepítőkészlet elkért a munkaállomás PnP információi alapján.

User State Migration 4.0 (USMT)

• Sokkal gyorsabb, mint az elődje
• XML alapú konfigurációs állományt kapott
• Támogatja a hardlinkek használatát

Microsoft Deployment Toolkit 2010 (MDT)

• Új Task Sequence-ek (telepítési lépések)
• SCCM 2007 R2 integráció
• Windows 7 támogatás
• USMT integráció
• Új media deployment points, ami akár DFS megosztásról is elérhetővé teszi a telepítőkészleteket

Migrációs lépések, amire figyelni kell
A Windows 7 migrációja a rendelkezésre álló eszközökkel mindenképpen megoldható, de néhány érdekes tényre érdemes nagyobb figyelmet fordítani, mert lényegesen lerövidíthetik a migráció időtartamát.

• Előkészület a migrációra: ezeket a lépéseket a migrációtól függetlenül is érdemes meglépni, sőt némelyiket a migráció után is megtarthatjuk, hiszen egyszerűbbé teszik az üzemeltetési feladatokat az új környezetben
  o Felhasználói adatok központosítása: mappaátirányítással a felhasználói profilban tárolt dokumentumokat egy központi fájlkiszolgálóra irányítjuk. A felhasználói adatok így máris mentésre kerülnek, és az operációs rendszer váltásakor sem kell ezeket visszamásolni, hiszen az átirányítást megtarthatjuk
  o Vándorló profil bevezetése: Célszerű az előző lépés után meglépni, mert így sokkal kevesebb adatot kell már a profilban tartani. A vándorló profil bevezetésével ugyanazt akarjuk elérni, mint az adatok központosításánál: a profiladatok központi tárolóra kerülnek, megtörténik a profil mentése. A beállítást célszerű ebben az állapotában hagyni a migráció után is, hogy a profiladatok mentése továbbra is megmaradjon.
  o Kritikus munkaállomások virtualizációja: előfordulhat olyan eset is, amikor olyan munkaállomást kell majd migrálni, ahol nem engedhető meg az, hogy a migráció ne sikerüljön. Ha mégsem vagyunk benne biztosak, hogy az valóban végrehajtható lesz (nincs információ az egyik üzletileg kritikus szoftver gyártójától, hogy az fog-e futni Windows 7 alatt), akkor célszerű előbb „elmenteni” az egész munkaállomást, vagyis a System Center Virtual Machine Manager-rel elkészíteni a virtuális másolatát. Ha a migráció nem sikerül, akkor a virtuális környezet elérését biztosíthatjuk a felhasználó számára VDI, MED-V vagy XP-mód használatával is, így a migráció is megtörténik, és az alkalmazás is használható marad.
• Felhasználói adatok mentése: az USMT 4.0 olyan képességekkel rendelkezik, amelyek fel is gyorsítják, és megbízhatóbbá is teszik a felhasználói adatok és a munkakörnyezet migrációját:
  o Hard link használata: akkor használjuk, amikor nem újratelepítjük, hanem frissítjük az operációs rendszert. Ilyenkor a scanstate parancs használatával a felhasználói adatok egy külön mappába „kerülnek”, igazából nem másolás, hanem hard-link létrehozása történik. A migráció után a loadstate parancs visszaállítja ezeket a fájlokat az eredeti helyükre.
  o Fejlesztett fájlkeresés (Document finder): A Windows Easy Transfer algoritmusát használja, igazából minden fájlt igyekszik elmenteni, ami nem tartozik sem az operációs rendszerhez, sem pedig a Program Files mappában található alkalmazásokhoz
  o Shadow Copy használata: akkor is tudja menteni a fájlokat, ha azok éppen meg vannak nyitva.
  o Offline user state capture: akkor is el tudja menteni a felhasználói környezet beállításait, amikor a munkaállomás nem fut. Ilyen esetben például WinPE-vel bebootolva és onnan ezt a funkciót elindítva egy hálózati meghajtóra is felmásolható egy munkaállomás minden felhasználójának környezeti beállításai. Ebből ugye az is következik, hogy a capture funkció végrehajtásához nincs szükség Active Directory elérhetőségére.
  o Helyi csoportok tagságának migrációja: a szoftver elmenti a helyi csoportok nevét és felépítését, amelyek ez alapján a mifgráció után ismét újraépíthetők
• Alkalmazások virtualizációja: ha az alkalmazások felmérése során azt tapasztaljuk, hogy a megszokott alkalmazásaink, amelyek eddig együtt tudtak futni a munkaállomáson a Windows 7 alatt már ütköznek (nem indul el az egyik, amíg a másik fut, vagy elindul, de azonnal le is állítja a másikat). Ebben az esetben azt a szoftvert érdemes virtualizálni, hogy elfuthassanak egymás mellett, amelyiket
  o Lehet virtualizálni (informatikai értelemben alkalmas rá)
  o Azt, amelyiknél fontosabb, hogy mindig a legfrissebb verziójú vagy konfigurációjú legyen

Összegzés
A Windows 7 telepítése szinte megegyezik a Windows Vista és a Windows Server 2008 telepítési eljárásaival, azzal a lényeges különbséggel, hogy az előbbi telepítését sokkal több eszköz támogatja. Ha a bevezetés során valamennyi eszköz (WAIK, MDT, DISM, USMT, App-V, MED-V, SCVMM) rendelkezésre áll, akkor nem kerülhetünk megoldhatatlan implementációs helyzet elé.